Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lelkünk

2009.04.24

Lelkünk

 

Amikor mi együtt voltunk,

Megpecsételődött sorsunk.

Tudtuk, egyszer vége lesz,

S közös múltunk ködbe vesz.

 

Úgy fonódott össze testünk,

Mint amikor megéreztük:

Életünk csak közös lehet,

Ha megélünk minden telet.

 

Ha az idő őszre fordul,

Lelkem békéjébe zordul

Beleszól egy durva hang:

Ha megkondul egy nagy harang.

 

Harang, mely ha megszólal

Szívemben megannyi jajj!

Sikít, de nem tudja más,

Mi ez a nagy lidércnyomás.

 

Majd ha tőlem elvesz az ég,

Akkor is találkozunk mi még,

Odafönn a felhők felett,

Hol lelkem, s lelked együtt lehet.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.