Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Telefon

2009.04.24

Telefon

 

Csak egy szerda este,

S az éj néma csendje.

Még egy légy köröz fenn,

Már álom jár felettem.

De mégis: most lelkesen

Ébren tart a tudat,

Hogy az óra nemsokára

Tizenegyet mutat.

Üt az óra: bang-bang,

Pont tizenegyet,

A telefon is most már

Nemsokára csenghet.

Megtöri majd e hang

Az éj néma csendjét,

De lelkem repes fenn,

Mert hallja kedvesét.

Édes minden perc,

Mit eképpen töltünk,

Megszűnik a világ,

S minden körülöttünk.

Rohannak a percek,

Oly gyorsan szaladnak,

S értelmük is fogy már

A mondott szavaknak.

Beköszönt egy kis csend,

A búcsú oly fájó,

Mint egy pusztán köröző,

Hatalmas tornádó.

De sajnos mindennek

A vége eljön egyszer,

Annak is, mire vágysz,

gyötrődsz és törekszel.

Jó lesz így álmodni,

Mert színes a képzelet,

Hogy újra biztos lehetek:

Szíved most is szeret.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.